2017-ben egy magyar filmkészítő Deák Kristóf nyerte a rövidfilm kategóriában az Oscar díjat. Címe: Mindenki. Megnéztem, felháborodtam.
A történet
A történet 1991-ben játszódik. A tízéves Zsófi új iskolába kerül, ahol bekerül az iskola híres kórusába. Itt összebarátkozik Lizával, aki a legnépszerűbb lány az osztályban. Mikor a kórus egy versenyre készül, melyen svédországi utazást lehet nyerni, a kórusvezető, Erika néni – aki csak elsőre látszik kedvesnek – sajátos módszerrel éri el, hogy ne csússzanak hamis hangok az előadásokba: a rosszabbnak ítélt hangú gyerekeket megkéri, hogy ne énekeljenek csak tátogjanak.A feszültség az énekelni szerető gyerekek és a kórus sikerét mindenáron szem előtt tartó felnőtt között feszül.
Felháborító!
Miközben néztem, összeszorult a gyomrom, hogy hogy lehet egy tanár ennyire kegyetlen.Közben megtudtam, hogy a film megtörtént esemény alapján készült, így mégjobban elkeseredtem, hogy ilyen a valóságban is megtörténik.Tanárként az a feladatunk, hogy minden gyerekből kihozzuk a maximumot, még ha az több időt és odafigyelést is kíván.Ezt mi választottuk, ez a hivatásunk. Azonnal ügyes gyerekeket könnyű tanítani, az bárkinek menne.Nem azért kapjuk a diplomát, hogy csak az ügyes, okos gyerekeket tanítsuk.Hogy nézne az ki, ha a tánccsoportban a gyengébb képességű gyereket arra kérném, hogy "te csak álljál ott hátul, integess és mosolyogj szépen".
Ráadásul mindig kiderül, hogy a lassabban tanulók is képesek ugyanarra a teljesítményre, ha türelemmel fordulunk feléjük.
Egy felnőttnek is nagyon lehangoló tud lenni, ha valaki azt mondja, hogy "erre te úgysem vagy képes, neked ez nem menne", hát még egy gyereknek.Életre szóló törést lehet így okozni nekik amit talán csak pszichológus, vagy még az sem tud majd helyrehozni.
A gyerekek nagyon értékes, törékeny emberek, és ahogy a filmben is látszik, hatalmas az igazságérzetük.Nekem is mindig az volt, és ez felnőtt korra talán még jobban felerősödött, ezért is volt ekkora hatással rám a film.A tanároknak is ugyanolyan fontos példát mutatni a gyerekek felé, mint a szülőknek, mert mi vagyunk a minta amit követhetnek, és közülünk választja ki a gyermek azt, akire hasonlítani akar majd felnőtt korában, ezért nagyon fontos, hogy hogyan bánunk velük.
Nagyon tetszik a gyerekek "megoldása", a film végén, és lehet, hogy naívan, de bízom benne, hogy az életben is túlnyomó többségben az igazság és a jó győzedelmeskedik.
Ha még nem láttad és kíváncsi lettél erre a remekműre nézd meg mindenképp, bár már sok helyen nem elérhető.
