1.

Az első hiba amit elkövethetsz órán, ha nem hozol váltóruhát, és az utcai ruhádban állsz be a táncórára.
Higiéniai okokból sem javasolt, hogy abba a ruhába izzadj bele, amiben jöttél, és amiben haza is szeretnél menni.
Ha meg nem akarsz beleizzadni az utcai ruhádban, akkor nem fogod olyan intenzitással végezni a mozgást, ergo nem sok értelme van, hogy részt veszel az órán.

Nyáron kellemetlen izzadtan hazamenni, télen pedig veszélyes. Az átázott ruhára hiába veszed rá a kabátodat, azonnal megfázol. Jó az, ha táncóra után az átöltözés alatt is hűl a tested egy kicsit, aztán a száraz ruhádat felvéve komfortosabban fogod magadat érezni.

2.
A második hiba, az az, hogy a bemelegítést kihagyod, vagy felületesen végzed el.
Az egyik legfontosabb dolog, hogy az izmokat felkészítsük az intenzív mozgásra.
Amikor megérkezel a táncórára, akkor a tested még nem kész rá, hogy azonnal fejest ugorj a koreográfiába. Óvatosan be kell járatni az izmokat, ízületeket.

3.
Harmadik hibaként azt követheted el, ha nem figyelsz órán, a mozdulatokat miattad többször meg kell mutatnia a tanárnak.
Nem azzal van a baj, aki nehezebben tanul, de látszik rajta, hogy az első perctől meg akarja tanulni a mozdulatot, hanem azzal, aki látványosan bojkottálja az órát.
A táncoktatást legtöbbször a szülők fizetik, azért, hogy a gyermeke mozogjon, jól érezze magát, fejlődjön, közösségben legyen, de számos okot tudok még itt felsorolni, ami talán egy külön bejegyzést is érdemelne.
Az a szomorú, ha a gyermek még ezt sem veszi figyelembe, és bohóckodni jár be az órára.
Nem csak a tanára munkáját nehezíti meg ekkor, hanem a társai fejlődését is hátráltatja, azokét, akik figyelnének.

4.
Negyedik hibát ejted, ha nem érdeklődsz az elméleti tudás iránt.
Sokan nem tudják, hogy figyelni nem csak akkor kell, ha a tanár mozdulatokat mutat, hanem akkor is, amikor csak beszél. Ilyenkor az elméleti dolgokat tanítja a táncosainak, a stílusnak a történetébe, vagy a jellegzetességeibe igyekszik beavatni őket. Így a táncosok jobban megértik miért olyanok egy-egy mozdulatok amilyenek, miért kell valamit így vagy úgy csinálni.
Ha az elméletet nem hallgatod meg, akkor ugyan elvégezheted a mozdulatokat mechanikusan, viszont nem lesz meg az a kis fűszer, amitől igazán stílushű lesz a mozgásod.

5.
Ötödik, ha nem, vagy csak ritkán tartasz önellenőrzést, önértékelést.
Ha egyszerre mindenkinek beszél vagy tanít valamilyen mozdulatot a tanár, akkor lehet, hogy figyelsz.
Meg akkor, ha csak neked magyaráz valamit, mert mondjuk észrevett egy hibádat és segít kijavítani.
De figyelsz e, ha másnak a hibáját veszi észre és annak próbál segíteni?

A tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyenkor a táncosok 80 százaléka úgy veszi, hogy most van pár perc szabad ideje, iszik, rossz esetben leül
(nem javasolt táncóra közben leülni, egy percre meg egyenesen hülyeség, mert sok energiát vesztesz el, és nehezebb visszaállni a mozgásba, mintha le sem ültél volna)

A maradék 10 százalékból 5 figyeli ugyan a tanárt, de nem gondolkozik el azon, hogy amit a másik hibázott azt magán is le kellene ellenőrizni, jól csinálja e. Ezt az önellenőrzést csak 5 százalék teszi meg.
Mindig megkérem a táncosaimat, hogy amikor valakinek észreveszem a hibáját, akkor magukra nézve is vizsgálják meg, hogy ők azt jól csinálják e, mert attól, hogy nem szólok ,lehet rosszul csinál valamit, csak még nem vettem észre.
A veszélyei ennek a koreográfia hibás rögzülésétől a sérülésig terjedhet.

6.
A hatos az, ha nem tudsz koncentrálni arra, amit éppen csinálsz.
Ez a legnehezebb, mert ezt sokszor nem tudjuk szabályozni. Magas szintű önismeret és önuralom is kell hozzá, hogy az agyad átkattanjon. Nálunk ezt úgy mondjuk, hogy „letesszük a küszöbre a problémákat mielőtt belépünk a táncterembe”.
Ahányan vagyunk, annyiféle gondunk lehet. Kisebb-nagyobb problémákkal éljük a mindennapjainkat.
Sokan azért járnak táncolni, hogy kikapcsolódhassanak, hogy egy nehéz nap vagy hét után ki tudják magukból tombolni azt a fizikai feszültséget, amit a hétköznapokban magukba kell fojtani.

De vannak olyan esetek, amikor nem tudunk teljes mértékben ott lenni a jelenben, mert az agyunk valahol máshol jár. Ilyenkor azt szoktam tanácsolni, hogy ha a táncóra alatt meg tudja valaki oldani az adott problémát, akkor ne jöjjön, viszont ha a táncóra alatt nem lendül a dolog se előre se hátra, akkor arra az egy órára pont kihúzhatjuk magunkat a külvilágból. Az is lehet, hogy a mozgás után egy kicsit ellazultabban, a feszültségektől megszabadulva már másként nézünk az addigi gondunkra, és megtaláljuk a megoldást.

7.
Hetedik hiba, ha kihagyod, vagy felületesen végzed el a nyújtást.
Az óra végi levezetés ugyanannyira fontos, mint az óra eleji bemelegítés. Az izmok az intenzív, sokszor megerőltető mozgás után össze vannak rándulva, „be vannak durranva”, és ha ezeket az izmokat nem nyújtod le izomfájdalom, hosszú izomláz, izomgörcs és még sorolhatnám mennyi minden léphet fel.
Óra végére a szívünk is hevesebben dobog, a légzésünk is fel van gyorsulva. Ezeket lassú és kellemes mozgással vissza kell helyezni a normálisba, vagy legalább ahhoz közelihez. Ne azon a két-három percen múljon, hogy másnap hogy érzed magad.
A levezetés nem csak a testnek, hanem a léleknek is fontos. A mozgással együtt jár a jókedv, a felpörgés, sokszor a flow is, és ezt a felpörgött állapotot lenyugtatjuk egy kicsit. Lassú zenére ellazulunk, lenyugszunk, hogy ne táncolva menjünk az utcán hazafelé.

Az oldal teljes tartama szerzői jogvédelem alatt áll,

a tartalmak elektronikus vagy nyomtatott formában való utánközlése csak a szerző,

Viski Anita engedélyével lehetséges.