1. Szia (és ide a táncos neve behelyettesítve)!

A köszönés egy alapvető tiszteletadás a másik ember felé. Ennek fontosságát nem is igazán érzem, hogy bőven ki kellene fejtenem, mindenki nagyon jól tudja, hogy ha megérkezik valahová köszönjön az ott lévőknek, és, hogy ha valaki érkezik  annak köszönni kell.
Inkább a mondat második fele érdekes, ami miatt ezt megemlítem, a behelyettesítős rész, vagyis a név. Ugyanis egy köszönés sokkal bensőségesebb lesz, ha a nevét is hozzáteszed annak, akinek köszönsz. Ezzel tudatot vele, hogy fontos a számodra.

Tapasztalatból mondom, nagyon rosszul tud esni egy iskolás korú, de még egy felnőttnek is, ha megérkezik valahová, ahol pénzt hagy a szolgáltatásért cserébe, és nem, hogy a nevét nem tudják, még köszönni sem hajlandó a képzést vezető személy.
Természetesen itt nem az olyan képzésekről beszélek, ahová alkalmanként megyünk, és pl 50-en vagyunk bezsúfolva egy helyre, hanem ahová mondjuk heti rendszerességgel járunk.
Pont emiatt én személy szerint nemcsak a táncosaimat, hanem a szüleiket is szeretem néven szólítani. Ez egy kis figyelmesség, amivel megköszönhetem, hogy nálam taníttatják a gyermekeiket.

2. Szép az új frizurád, cipőd, ruhád…. stb.
Ez is egy apró figyelmesség, és mégis nagyon jól esik annak, akinek szól. Mivel hetente találkozunk, észrevesszük, ha pl valaki fodrásznál járt. Nem kell mindig mindenkin keresni valami újat amit megdicsérhetünk, mert az nagyon átlátszó és felületes viselkedés lenne. Ezt akkor, és csak akkor mondjuk, ha tényleg tetszik nekünk az az újdonság a másikon.

3. Hogy vagy? Hogy vagytok?
Ezt a kérdést általánosságban is fel lehet tenni a csoportnak az óra elején. Ha van olyan dolog, amit szívesen megosztanak a táncoktatóval és így a társaikkal, azt el fogják mondani. Ez nem szokott 2-3 percnél többet elvenni az órából, és mégis nagyon sokat dob a táncosok hangulatán.
Ha örömöt osztanak meg, akkor a többiek is feldobódnak, ha szomorúbb dolgot, akkor ez a többiek együttérzését váltja ki, ezzel általában meg is könnyebbülnek a táncosok, és az elkövetkező egy órában „le tudják tenni a problémájukat a küszöbre”.
Ha nincs közlendő az sem baj, nem kell kikövetelni valamit, hanem akkor indulhat az óra.

4. Minden rendben van?
Ezt a kérdést kötelezően fel kell(ene) tennie minden táncoktatónak és mozgással foglalkozó szakembernek, hogy van e valakinek valamilyen fájdalma, húzódása, zúzódása, stb. ami a mozgását befolyásolja, vagy amire a mozgás negatív hatással lehet. Ezt a táncosoknak maguktól mondaniuk kellene, de sokszor elfelejtik, vagy nem adnak a sérülésüknek nagyobb jelentőséget.
Viszont ami a mi óránkon történik, azért mi is felelősek vagyunk. Ha van sérülés, bármi, azt meg kell beszélni, és úgy vezetni az órát. Ilyenkor a táncos szóbeli felmentést kap egy-egy mozdulat alól.
Nagyon aranyos jelenet szokott lenni kisebb gyerek csoportokban, amikor ezen kérdés hallatán kitalálnak mindenfélét, ami nem feltétlenül igaz, vagy nem nagy jelentőségű: „a kislábujjam fáj egy kicsit”, „itt kikarmolt a cicám”, „itt van egy sebem de már nem fáj”. Ilyenkor a szülők általában szólnak, de itt is kiderülhet valami fontos. Ezeket is ugyanúgy meg kell hallgatni, és ha nem nagy a baj megbeszéljük, hogy ezek annyira nem befolyásolják a táncot, szóval minden rendben.

5. Szuperek vagytok!
Mindenkinek, így a táncosoknak is kell a folyamatos visszacsatolás, a dicséret. Minden táncos különböző szinten van, és a fejlődési ütemük is eltérő. Egyesek hónapok alatt érnek el  látható fejlődést, mások hétről hétre túlszárnyalják önmagukat. Sokszor ki kell őket javítani, segíteni, viszont amikor valamit megtanulnak, azt nem kell természetesnek venni, hanem pont ellenkezőleg. Meg kell dicsérni mindig mindenkit, amikor láthatóan szintet lépett. A dicséret lehet csoportos, ha pl. egy új térformaváltás most először sikerült úgy, ahogyan megálmodtuk, de a dicséret lehet egyéni is. Természetesen ezt se kell mondogatni minden percben, nem szabad elcsépelni ezt a mondatot sem, de amikor megérdemlik, akkor mondani kell.

6. Köszönöm a munkátokat!

Óra végén az oktató megköszöni a résztvevőknek azt, hogy a szabadidejükben eljöttek, hogy tőle tanuljanak, és megköszöni azt az energiát, amit a táncosok az órába fektettek. Ne feledjük el, itt mindenki a saját döntéséből van jelen, ezért ők minden egyes alkalommal, amikor eljönnek, a hűségüket fejezik ki az oktató iránt, amiért mi oktatók csak hálásak lehetünk.

7. Egészségetekre az órát!
A mozgás bármely formája a testre és a lélekre is pozitív hatással van. Ezzel a mondattal a táncoktató azt fejezi ki óra végén, hogy mindent megtett azért, hogy a táncosok egészségéhez hozzájáruljon ma is.
 

8. Csapatkiáltás
Jó, ha a tánciskola nevén kívül a csoportoknak is van egy külön neve, ami őket jellemzi, ami egy kicsit elválasztja őket a többi csoporttól, mert ez csak az övék. Az óra végi (vagy a versenyen a színpadra lépés előtti) csapatkiáltás az összetartozást jelképezi és nagyban erősíti.

9. Jövő héten találkozunk!
A jól sikerült óra után még egy jól eső mondat a táncosoknak. Ettől tudják, hogy jövő héten is szeretettel várja őket az oktatójuk, és készül az újabb órájukra.

Az oldal teljes tartama szerzői jogvédelem alatt áll,

a tartalmak elektronikus vagy nyomtatott formában való utánközlése csak a szerző,

Viski Anita engedélyével lehetséges.