Senki se szeret? És te?

Ezzel a trükkel a poszt végére segítek kinyírni a megfelelési kényszeredet.

Sokan küzdünk ezzel a problémával. Van, aki csak kis mértékben, van, akinek az egész életét képes tönkretenni ez az érzés.
Táncoktatóként egy közösség élén fontosnak tartom, hogy erről a témáról beszéljünk.

Mindannyian szeretnénk megfelelni
A családunknak, a barátainknak, jóformán mindenkinek. Úgy is mondhatjuk, a külvilágnak. De mint sokan megfogalmazták már: nem vagyunk egyformák, ezért nem fogunk tudni mindig mindenkinek egyformán tetszeni.
Lesz, akinek tetszeni fog az új hajunk, de lesz, aki azt fogja mondani, hogy jobb volt a régi.
Valakinek szimpatikus vagy első látásra, valakinek pedig nem fogsz tudni semmivel sem a kedvébe járni, ha fejre állsz, akkor sem.

Mindig elkeseredünk, ha valakitől negatív visszajelzést kapunk
Ez lehet az offline világban egy rossz szó, vagy gúnyos arckifejezés, de előfordulhat, hogy akivel tegnap még jóban voltál ma már nem hajlandó köszönni, és nem érted az okát. Csak fáj.

Online pedig még rosszabb a helyzet
Egy-egy negatív, sokszor kép és név nélküli komment is egész napra el tudja rontani a kedvünket.
Sokszor nem is kell semmit sem tennie másoknak, hogy eltiporják az önbecsülésünket, elég, ha a kirakott, szerintünk nagyon jól sikerült képünket látják ugyan, de nem lájkolják.

És mi képesek vagyunk az ilyen esetekre bízni azt, hogy milyen legyen aznap a kedvünk, vagy úgy egyébként maga az önbecsülésünk.

Most tarts velem, és gondoljunk bele ebbe a témába egy kicsit másabb látószögből
Induljunk ki magunkból a fenti példákat végigzongorázva:
Az egyik ismerősöd új hajat csináltat. Neked tetszik, meg is mondod neki, ezzel megszépítetted a napját, mosolyogva távozik. Pont.

Az egyik ismerősöd új hajat csináltat. Neked nem tetszik, diszkréten meg is mondod neki, hogy a régi jobb volt, mert tényleg így gondolod, de egyáltalán nem akarod őt bántani. Te itt le is zárod a dolgot. Gondolod, hogy ő innentől egész nap ezen rágódik? És, hogy lehet miattad megbánta, hogy levágatta a haját, pedig előtted 18-an dicsérték már meg?

Természetesen itt most nem bűntudatot szeretnék benned gerjeszteni, hogy bánj meg minden eddigi őszinte véleményedet, és ezután ne mondj semmit az ilyen esetekben, vagy kegyes hazugságokkal dobálózz, hanem másra szeretnék kilyukadni.
Arra, hogy vedd észre, hogy ha te mondod a „negatív kritikát” akkor milyen kicsi dolognak tűnik, de ha neked mondják, képes vagy egy éjszakát álmatlanul forgolódni, azon gondolkodva, hogy téged miért nem dicsért meg az a valaki, miért bántottak már megint, stb, stb.

Menjünk tovább

Szimpátia. Jön hozzátok egy új kolléga/osztálytárs/klubtag/stb. Nagyon megnyerő a kinézete, amikor bemutatkozik akkor meg egyenesen iszod minden szavát, és alig várod, hogy barátságot köthess vele.
Szimpatikus neked, pont.


Másnap másik kollega érkezik. Furán öltözködik, a nevét csak úgy mormogja az orra alatt, nem is érted, hogy hívják.
Vagy épp ellenkezőleg: nagyon kirívó, harsány egyéniség, vigyorog mindenkire mint a tejbetök. „Úristen, mit keres ez itt?” - gondolod magadban. Másnap megkér, kísérd körbe az épületben. Megteszed neki, egy fél óra alatt nagy immel-ámmal megmutatsz neki mindent. Hálából meg szeretne hívni egy kávéra, de neked pont elég volt ennyi belőle, így visszautasítod azzal, hogy már ittál kávét.


Másnap látod, már mással kávézik, és nem érted ő hogy tud barátkozni vele….
Ez egy fiktív történt, de szerintem érted a lényeget.

Következő:
Délután van egy kis szabad időd, felmész a facebookra és unottan görgeted az idővonalat.
Egyszer csak meglátod, hogy a volt kollegádnak kisbabája született, és posztolt róla vagy 25 képet. „Jaj milyen édes”- gondolod, és egyesével végig lájkolod az összeset, és még kommentelsz is alá, hogy „jó egészséget kívánok, és sok puszit küldök”


Görgetsz tovább, és meglátod, hogy egy volt osztálytársad megszerezte a második diplomáját.
Látod, hogy már 189 like van rajta, meg legalább ugyanannyi komment, te meg azt gondolod: „na, ez is hova tanul még mindig” és továbbgörgetsz.
Érted már? Nem akarsz neki rosszat, de jót sem, ezért nem teszel semmit.

Közben eltekersz 4 olyan mellett, aki azt osztotta meg, hogy pl. elkészítette élete első házi kenyerét, felvették a lányát a főiskolára, új cipőt vásárolt és „milyenjólnézekkibenne”, vagy megszerezte a jogosítványt. Ezek nekik nagy dolgok, de neked nem akad meg a szemed egyiken sem, pedig ha észreveszed lehet, hogy lájkolod, sőt, még gratulálsz is nekik.

Ha egy kicsit fordítva gondolkodunk egy témában, aztán visszatérünk a kiinduló helyzetbe, rögtön másként nézünk tovább a világra
Neked sem felel meg mindenki, neked sem finom minden étel, neked sem szép minden ember. Akkor hogy várhatod ezt el másoktól, mindenkitől veled kapcsolatban?

A bejegyzést Paul Arden: Gondolkodj fordítva c. könyve ihlette

Tetszett a bejegyzés? Lehet nem :) Mindenesetre, írj kommentet, kíváncsi vagyok a véleményedre!

Tetszett a bejegyzés? Szólj hozzá! (e-mail cím nem kötelező)

Az oldal teljes tartama szerzői jogvédelem alatt áll,

a tartalmak elektronikus vagy nyomtatott formában való utánközlése csak a szerző,

Viski Anita engedélyével lehetséges.